Nyolcadik fejezet - Leia Leia végignézett a Falcon pilótafülkéjében összegyűlt kis társaságon. Han a műszerfalat bütykölte. Csubakka pedig a szerszámos ládát rakta le éppen a földre. R2 csipogott a háttérben valamit, amivel Threepio-nak muszáj volt vitatkoznia. Leia boldog volt, hogy eljöttek vele erre az útra, mert nagyon félt, hogy amit az út végén találni fognak azzal nem akarna szembe nézni egyedül. A Hold-akció után Leia szakított a Felkeléssel. Nem véglegesen, de eltávozást kért Mon Mothmától. Nem tudta eltemetni magában Luke-ot ilyen könnyedén. Ha időben megtudja, hogy mi történik azon a kőtömbön mialatt ők Vader hajójából a biztonságos Mon Calamári cirkálóra menekültek Wedge segítségével ott maradt volna, megmenthette volna Luke-ot. A katonák hallgattak volna rá. Ha nem megy el Hant kiszabadítani, az egész nem történt volna meg, ő harcolt volna ez ellen az embertelen terv ellen nyilvánosan is. Nem sok túlélője volt az egész missziónak, így csak Wedge meséje alapján tudta elképzelni a történteket, de a pilóta otthagyta a kivégzést, amikor megtudta, hogy az őértük küldött mentőcsapatnak szüksége van segítségre, amennyit tudott az is elég volt ahhoz, hogy lássa mekkora hibát, embertelen hibát követtek el a vezetőségben. Lesüllyedtek a Birodalom szintjére. Ez figyelmeztette a hercegnőt arra, hogy milyen kevés választja el a legjobb szándékot a gyűlölettől. Az erőszak gyűlöletet szül, és a Birodalom erőszakos pusztítása akkora mennyiségű gyűlöletet halmozott fel az emberekben, hogy az a legváratlanabb időpontokban törhetett ki a legeltorzultabb módokon. Még ő is ellenségesen viselkedett Luke-kal, emiatt gyötörte a lelkiismeret-furdalás minden nap, ahányszor csak eszébe jutott a szőke parasztfiú arca. Ami nem volt kevés alkalom, hiszen egy éve még itt ült mellette, szüntelenül belelocsogott abba, hogy merre mennek, Han hogy vezet, és lenyűgözve nézte a hiperűrt. Leia csodálta Luke-ot, azt az ártatlan gyermeki csodálatot, amivel az űr és a világ egyéb csodáira nézett. Luke kíváncsisága, lelkesedése és naivitása éles kontrasztban állt Han megfontolt, unott és gyakran cinikus hozzáállásával. Han elment hátra valamilyen hegesztőért, és amikor visszaült a helyére Leia átkarolta a nyakát. A férfi hátranézett megdöbbent félmosollyal – Leia nem gyakran fejezte ki az érzelmeit ilyen módokon. "Mi a baj?" -kérdezte, de igazából tudta. Biztos Luke-on járt az esze már megint. "Miért kell ahhoz bajnak lennie, hogy átkaroljalak?" –kérdezte Leia és tettetett sértődöttséggel visszahúzta a kezeit, de Han elkapta őket még mielőtt eltűntek volna a széktámla mögött, és az ajkához tapasztotta a két pici kézfejet. "Nem kell, örülök ha ez lassan szokásoddá válik." -mondta komolyan, de még mindig mosolyogva. Leia szomorúan viszonozta a mosolyt. "Han, én.." Han tudta, igen Luke-ról volt szó. Felkelt és védelmezőn átkarolta a lányt. Megmentette őt, és elvesztette Luke-ot. Han megpróbált felnőni a megtiszteltetéshez és az áldozathoz, amit Leia érte hozott. Megcirógatta a selymes arcot. Szerelmes volt Leiába, az első pillanattól kezdve, ahogy megpillantotta ott a Halálcsillagon. Leia felemelte az arcát, és belenézett Han szürke szemeibe legszívesebben feloldódott volna a szeretetben amit ott látott. Becsukta a szemét és szétnyíltak ajkai. Az erős karok szorosan ölelték és a férfi ajkai hozzáértek az arcához aztán az orrához és végül az ajkaira tapadtak. Olyan gyengéden, amit nem várt volna Hantól soha. A férfi felemelte és az ölében vitte a kabinjáig. Han tétován lenézett rá, aztán kinyitotta az ajtót. Leia nem ellenkezett, szüksége volt a törődésre és a szeretetre jobban, mint bármikor egész életében, és Han megadta ezt a szeretetet. A férfi szeme most már nem azzal a mohó önző szerelemmel volt tele mint régen, valami féltő, óvó gondoskodás is volt benne. Elég lett volna egy mozdulat és Han elengedte volna, de Leia nem tette meg ezt a mozdulatot. Nem akarta, hogy elengedje. Soha. Thripio ébresztette őket néhány órával később. "Solo kapitány, ó..elnézést a zavarásért, de megérkeztünk." "És mi van? Mynokok ragadtak ránk, vagy egy fekete lyuk akar elnyelni minket?" Han nem tudta igazán, hogy miért kiabál a robottal. Talán megszokásból tette. Előbb utóbb úgyis fel kellett kelniük. Leia gyorsan felpattant és a pilótafülkébe rohant úgy ahogy volt kócosan egy szál ingben. A látvány megnyugtatta. Egy egyszerű bolygó volt előttük, sűrű felhőréteg borította. Birodalmi jelenlétnek eddig semmi nyoma. De akkor mit keresett itt Luke? Nagyon sok időt töltött el ezen a helyen nem csak jött és ment. "Ággh. Nem tűnik valami hívogatónak." -mondta Han miközben az ingét tűrte a nadrágjába. "Hacsak valaki nem vágyik kígyókkal a seggében rohangálni csuromvizes nadrágban 40 fokos hőségben majdnem 100%-os páratartalomnál. Fogyókúrának kiváló, de nem tudom Luke mit kereshetett itt." "Szálljunk le." -mondta Leia olyan hangon, amit Csubakka már hallott tőle egyszer a Bespinen, akkor azt mondta: "Vissza kell mennünk." Han megvonta a vállát. -"Hercegnő, óhaja parancs!" De közben megengedett magának egy 'nem tetszik ez nekem' grimaszt. Közeledtek a felszín felé és Leia mutatta az irányt. Mintha valami transzba esett volna. Han pontosan követte az utasításokat, de a ködben csak a szenzorokra hagyatkozhatott, amelyek néha hajmeresztő értékeket mutattak. Csubakka horkantásokkal jelezte, hogy elment az eszük, kétség kívül zuhantak. Leia szemei csukva így navigált előre mutató ujjal. Már több mint fél órája "ereszkedtek", amikor Leia kinyitotta a szemét, a hajó pedig egy nagyot döccent, csúszott egy ideig és aztán megállt. "A jó büdös franca"- dühöngött Han. "Most aztán a rohadt életben nem jutunk ki innen." Mérges volt Leiára, de ahogy ránézett a bocsánatkérő szemek egyből elpárologtatták haragját. "Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. Van itt valami." "Hja, remélem nem valami Vaderhez hasonló valami…Gyere Csubi nézzük meg, hogy van az öreglány." Han kimászott a pilótaszékből és elindult a kijárat felé. A rámpa nem akart lenyílni. Visszakiáltott a vukinak, aki még a pilótafülkében futtatta a légkörelemző teszteket. "Csubi ellenőrizd, hogy jól vannak-e kinn a lábak!" Morgás és vakkantás volt a válasz. "Jól van, akkor nézzük a zsilipet." -mondta Han lemondóan. És a hajó középtengelyében levő légzsilipfelé vette az irányt. Leia is felkelt és elindult Han felé. R2 segítőkészen gurult utána.Han néhány ruganyos lépéssel mmár fenn is volt a zsilip létrájának tetején. A zsilip első pöccre kinyílt. Kinn pára és hőség fogadta, a folyamatosan elbomló és újra sarjadó élet tömény szaga töltötte be a levegőt. "Phű hát ide nem jövünk nászútra." -ahogy kimondta már legszívesebben szívta is volna vissza. "Kivel készülsz összeházasodni, ha szabad megtudnom?" -hallatszott lentről Leia hangja. "Gyere ki majd megtudod" -kiabált le Han. Leia félretolta Artoot az útból, mivel a kis droid úgysem tudott felmászni a zsilip tűzlétráján. Amikor kiért Han egy nagy adag mocsári hínárral kezében fogadta. "Hercegnő, nos.. lenne egy kérdésem." Leia elkezdte csóválni a fejét. Han bátortalanul utánozta. "Nos a kérdésem a következő: khmm. Szereti a csigát algamártással kis vörösmohával megszórva?" Leia komoran válaszolt. "Nem. És ha arra célzol, hogy itt csak azt fogunk enni akkor nagyon tévedsz. Két hónapig elég élelmet csomagoltam be az útra." "Hohó, ezzel tisztában vagyok, csakhogy amint látom az öreglány nem fog elindulni innen jelentős segítség nélkül soha többé az életben... és jelentős segítségen itt egy teljes szerelőműhelyet értek, amiből errefelé nem sokat láttunk leszállás közben." "Akkor maradunk és majd csak megszeretem az algafőzeléket." -válaszolta Leia dacosan. Már két napja a Dagobán voltak amikor Leia meglátta a kicsi zöld lényt. Éppen az nézte ahogy Han és Csubi egy gerendát próbáltak elmozdítani a Falcon egyik lába alól, hogy az fixen kinyúlhasson rögzítve a hajót, amikor a szemébe ötlött az alacsony, szakadt, barna ruhás alak. Teljesen beleolvad a környezetébe Leia nem is tudta megmondani, hogy hogyan vette észre. Most az alak intett neki, hogy kövesse. Leia leugrott a hajó széléről, ami alig két méterre állt ki az ingoványból és egy fatörzsre érkezett. Elindult a lény után, de egy pillanatra megtorpant. Mi van, ha veszélybe keveri magát? Az ösztönei azt súgták nem így van. Elindult és követte a pici lényt. "Ki vagy te?" -kérdezte tőle amikor közelebb ért. A kis lény nem válaszolt csak kuncogott, és előresietett. "Gyere, gyere utánam." Leia megállt egy kicsit és hátranézett. Hanék észre sem vették, hogy eltűnt. "Nem mehetek, szólnom kell a barátaimnak. Várj egy kicsit kérlek." -elindult visszafelé, de a szeme sarkából figyelte, hogy megáll-e a lény. Megállt. "Nem ki van zárva, hol az a manó? Addig nem mész sehova amíg nem beszélhetek vele." "Ott van arra hátul vár engem."- Leia Han izzadt mellkasára tette a kezét.- "Ne aggódj, nem veszélyes." Amikor megfordult a kis lény sokkal közelebb volt mint az előtt. Meglepően gyorsan ideért. Han végigmérte. "Hát ha nem mérgező, sokat nem árthat neked... de azért jobban örülnék ha a közelben maradnál."- aztán visszafordult a Falcon felé. Leia ismét a fejét csóválta. "Vak ez az ember mondom, de a szíve tiszta." -szólalt meg a kis lény újra. Leia összeráncolta a homlokát. Becsukta a szemét és emlékezni próbált apja meséire a Jedi tanácsról. Ez a kis lény valamiért ezt az emléket hozta fel benne. "Yoda!" -mondta és felpattantak a szemei- "Yoda mester!" Leia ugrálni tudott volna örömében. Nincs veszve semmi Yoda mester a legerősebb Jedi, itt állt előtte, teljes félméteres valójában. Yoda csendesen szemlélte a nő boldogságát. Leiának ezer gondolat futott át az agyán, Yoda él, visszamehetnek a Felkeléshez, segíthet legyőzni Palpatine-t. Vader már halott, már csak a Császár maradt, ha egyesítik a Felkelés erejét Yoda erejével, akkor ha az Erő is úgy akarja győzhetnek. "Ezt a harcot nem harcolhatom én meg, Leia. A tied a harc lesz." Leia érdeklődve hallgatta a mestert. "Én harcolok Mester, de a lehetőségeim csekélyek, a képességeim nem teszik lehetővé, hogy szembeszálljak az Uralkodóval." Aztán kedvesen a Jedi Mesterre mosolygott. "Jöjjön, kérem a hajóban van egy kis tea melegítek egy keveset. Han te nem kérsz? Csubi?" Mindkettőjüktől negatív visszajelzés érkezett, így Leia lenézett a kis Jedi Mesterre. Yoda kuncogott magában. "Azt nevezed te teának, amit az instant porokból készíteni lehet?" "Ha nincs más be kell érni ezzel." –válaszolta Leia és félrefordított fejjel figyelte a Jedi Mestert. "Gyere, csak Leia gyere. Mutatok neked igazi teát. Sok mindent megbeszélnünk nekünk kell."