Hatodik fejezet: Vader halála - Luke bukása Szokatlan időpontban nyílt az ajtó, és a korábbi vallatótiszt lépett be egy orvos és két katona kíséretében. Az egyik katona kezében bilincsek voltak. Luke előretartotta a kezeit, a katona előrelépett és rákattintotta a bilincset, de közben folyamatosan a fogoly arcát nézte. Luke érezte a félelmét. El tudta képzelni az emberek milyen történeteket mesélhettek róla, amikor kiderült a származása, és hogy elárulta őket. Hallott néhány ilyen történetet Vaderről, és a Császári testőrségről is. Az egyik szerint az őrök mielőtt a Császár személyi gárdájába kerülnek meg kell hogy öljék az ellenfelüket, akivel a kiképzés során társak lettek, és meg kell enniük a szívét Palpatine színe előtt. Vader gépteste pedig emberi vérrel táplálkozott egyes jól informált mesemondók szerint, akik esténként a harcok után összegyűlt csapat fiatalabb, érdeklődő tagjait és a hajókon tartózkodó menekülteket szórakoztatták történeteikkel. Luke nem volt kíváncsi, hogy milyen történetek kaptak lábra róla. Az őr gyorsan hátralépett, amikor végzett a bilincs felhelyezésével. Luke nagyon halványan elmosolyodott. "Nem kell félned tőlem." - mondta a katona szemébe nézve. Az őr reflexből, vagy talán a megkönnyebbüléstől viszonozta a halvány mosolyt. "Vigyázni kell vele parancsnok. A Jedik képesek más emberek tudatának befolyásolására." -mondta az orvos. Luke nem hagyta, hogy elszomorítsák. Örült, hogy végre embereket lát, és hátha meggyőzheti legalább ezt a kettőt arról, hogy nem gonosz ember. Az egyedül töltött idő alatt az volt a legrosszabb, amikor arra gondolt, hogy Leia, a barátai, a katonák akikkel együtt harcolt, az osztaga és mindenki azt hiszi most róla, hogy elárulta őket, hogy nem különb a legundorítóbb árulónál, aki képes lenne az anyját is eladni pénzért. Elhatározta, hogy ha életben marad, akkor a viselkedésével a börtönben be fogja bizonyítani, hogy nem gonosz, hogy árulása nem szándékos volt. Talán kap még egy esélyt, ha megbűnhődik eredeti bűne miatt, azért mert Vader fia volt. "Éppen ezért kell sietnünk. Kifelé! Most azonnal." - mondta a biztonsági tiszt, és a katonák beálltak mögé. Luke lehajtotta a fejét, és követte a tisztet és az orvost. A rövid, négy cellából álló börtönblokk végén még négy katona csatlakozott hozzájuk lelifteztek a dokkokhoz és beszálltak egy ott várakozó űrkompba. Wedge nagyon szerette volna meglátogatni Luke-ot. Végül a nyolcadik sikertelen próbálkozás után a börtönparancsnoknál, személyesen Mon Mothmát kereste fel kérésével. Mothma a szokásos fehér ruhájában fogadta. "Tessék Antilles parancsnok, miben segíthetek?" -kedvesen mosolygott, de látszott rajta, hogy fáradt és mintha reményvesztettség törte volna meg a szabályos és kedves arcot. "Asszonyom, szeretném meglátogatni Luke Skywalkert a cellájában, de a fogdaparancsnok folyamatosan visszautasítja a kérésemet, indoklás nélkül, pusztán biztonsági okokra hivatkozva." "Akkor biztosan nem lenne biztonságos meglátogatnia őt." -mondta Mothma fáradtan. "Én három éve ismerem Luke-ot, és néhány társammal együtt biztosak vagyunk az ártatlanságában. Ez valamilyen végzetes tévedés, vagy csalás. Asszonyom, a Birodalomnak lenne érdeke, hogy Luke ellen fordítsa a Felkelést. Ő volt… ő volt a reményünk. Erőt adott a pilótáknak a példája. A morál az utóbbi hónapokban olyan mélyre zuhant, mint a kezdeti óriási vereségek idején, pedig katonailag ezt semmi sem indokolná." "Antilles parancsnok, higgye el megértem az érzéseit, én is bíztam Luke-ban. Ő birtokolja az Erőt, jobban mint azt gondoltuk. De ezt a képességet az apjától örökölte, attól a lénytől, aki annyi Felkelő katonát ölt már meg amennyivel be lehetne népesíteni egy bolygót, aki az Alderaan felrobbantásában részt vett. És Skywalker a saját bevallása szerint, amit már maga is hallott, elárult minket. Nem igazán értem, hogy hogyan, de akármilyen módon is, a lényeg nem változik. Luke áruló." "De hogy lehet, hogy nem is kíváncsi rá hogy hogyan? Mert én nagyon szeretném tudni. Csak arra tudok gondolni, hogy akaratlanul tette. Ahogy én őt ismerem, inkább meghalna minthogy szándékosan feladná a barátait." "Parancsnok. Elképzelhető, hogy úgy van ahogy mondja, de vigyázzon az "ahogy ismerem" -re való hivatkozással. Ez egy áruló ügyében semmiképpen nem lehet érvelés alapja, és a Sithek módszereit nem ismerjük. De ugye tudja, hogy Palpatine egy egész Szenátust volt képes megtéveszteni hosszú évtizedeken át?! Amennyiben.. "Hogy hasonlíthatja a kettőt egymáshoz? Palpatine maga a gonosz, Luke pedig itt volt velünk, itt táncolt a mulatságokon, itt sírt és nevetett velünk, harcolt és vérzett a Felkelésért. A minimum, amit megérdemel az egy törvényes tárgyalás, és az hogy a más rabokra vonatkozó szabályok szerint bánjanak vele. "És hogy Ön meglátogathassa." "Pontosan." -Wedge észre se vette, mikor tért át erre a követelőző hangnemre és most kicsit elszégyellte magát a tiszteletlenség miatt, de igaza volt érezte, és tudta: ha ő nem áll ki Luke mellett akkor senki. Leia elment Hant kiszabadítani - senki nem volt aki fel merte volna emelni a hangját Vader fia mellett. Voltak akik egyenesen nyilvános kivégzést követeltek, Alderaaniak, Caamasiak, és sokan akiknek ezer okuk volt szívből gyűlölni Darth Vader-t, és mindent, ami hozzá tartozott. A többség nem támogatta a kivégzést, de elfordult Luke-tól és megvetette, de voltak akik nem hittek az egészben, akik még mindig képesek voltak úgy gondolni rá, mint a kis szőke fickóra aki csodákra képes az X-szárnyújával. "Antilles parancsnok, nem ajánlom Önnek, de ha látni akarja Luke-ot, csatlakozzon a napokban toborzott különleges osztagok valamelyikéhez és tartson velük a Hold-misszióban." - Mothma leült a székébe, és gondolataiba mélyedt. "De ha szereti a barátját ne tegye." Wedge tisztelgett és sietve elhagyta a szobát. A gömb alakú tömör kőtömb méltóságteljesen úszott az űr sötétjében, lassan forogva közelített a leszállóegységhez. Néha felvillantak rajta fények, a leszállópályát jelző négyzet és benne a koncentrikus körök pulzálva jelezték a pilótának a pálya állapotát. Luke kíváncsian nézett ki az ablakon - talán egy börtönbázis felé közelítettek. A mellette ülő őr azonban fegyvere tusával gyomorszájon vágta, így kényszerítve vissza az ülésbe. Fájt az ütés, de Luke nem foglalkozott vele. Érted jövök fiam. Hallotta apja hangját a fejében. Eddig egy hajón volt, ezért nem találta meg Vader, de most rá fog találni. NEM! Nem viheti el a Császár elé! Beszálltak a hold gyomrába. Odabent egy kisebb terem, azután egy folyosó várta őket. Valamikor bányászhattak itt, a vágányok még mindig jelezték a csillék egykori útvonalát. Nem túl hosszú út után egy hatalmas terembe értek. A terem falában spirál alakban párkány futott felfelé és lefelé, a terem alján pedig egy reflektorokkal megvilágított orvosi szék állt. A párkányon katonák álltak sugárvetőkkel a kezükben. Gyűlöletük pengeként hatolt az elméjébe és átjárta egész testét. "Ez nem börtön, hanem kivégzőhely" –jegyezte meg Luke szinte csak magának. A gyomra görcsbe rándult. Az egyik katona meglökte és Luke elindult lefelé. A szíve egyre hevesebben vert. Még sose nézett így szembe a halállal, a csaták előtt tudta, hogy meghalhat de az egészen más volt. Akkor a küzdelemre koncentrált mindenki. Luke ránézett a katonákra, akik mellett elhaladtak, undorodva néztek rá, volt aki felé köpött. "Sith fattyú." Luke szemébe könnyek gyűltek, szégyellte magát. Nem tudta miért, de úgy érezte igazuk van, meg kell halnia apja és a Birodalom bűneiért. Lehajtott fejjel ment tovább, könnyeitől alig látott. Hirtelen, a felé áradó gyűlölettengerben megérzett egy egészen más szándékot, sajnálatot, szeretetet, szenvedést. Felnézett, és könnyein keresztül megpróbálta kivenni az alak vonásait aki előtte állt. Az egyik őr erősen hátba lökte: "Haladj már áruló féreg." -üvöltötte. Luke majdnem elesett, de az alak előrelépett és belekapaszkodhatott a karjába. "Wedge…" -suttogta Luke. Az őrök elrángatták az alaktól, aki nem ment vele. Luke tudta, hogy nem tehette. Akkor őt is leköpnék. Az őr üvöltése mintha kihívás lett volna a visszafojtott indulatoknak. Sokan kiabálni kezdtek. Vader most megfizet. A fiával fizet meg. Igen elveszitek tőle azt ami a legfontosabb számára?. Luke jövök, megmentelek. Luke becsukta a szemét és kinyúlt az Erővel, életében először megpróbálta megkeresni az apját. Közel volt, nagyon közel. Jön, hogy megmentsen, de hogyan? Itt több száz katona gyűlt össze. Sugárvetőkkel felfegyverezve, őrült dühtől fűtve. Csillagrombolókkal nem tehet semmit. Több ezer rohamosztagos azonban könnyedén elbánik ennyi lázadó katonával. Ahogy haladtak lefelé a sorfalból elkezdték dobálni Luke-ot, energiacellák, töltők és egyéb apró tárgyak szálltak felé. "Ezt kapd el Vader fia." Könnyedén elháríthatta volna az Erővel őket, de nem akarta. Hagyta, hogy a testének és fejének ütődjenek és felsértsék homlokán a bőrt. Az egyik fele még mindig megadta magát a feldühödött nép haragjának, ez a fele nyugodt volt és határozott, de valami ott mocorgott elméjében egyre hangosabban ahogy a szék felé közelítettek, ez a fele élni akart. Nem számított, hogy hogyan, hogy milyen áron, de élni akart. Egy kivégző szék várt rá, bilincsekkel a karoknál és a lábaknál. Az őrök megfogták a két karját és háttal fordították a széknek. Neem. Nem, nem ülök bele, ne öljetek meg. Az életösztön tombolt benne, de a másik, a nyugodt fél megakadályozta, hogy üvöltve szétrobbantsa az őröket, hogy megfojtsa őket az akaratával. Pedig úgy tűnt mintha a biztonsági tiszt erre várt volna. Fürkészően, szinte kérdőn nézett a könnyektől és vértől mocskos arcra. Miért nem tesz semmit? A tiszt biztos volt benne, hogy Skywalker megpróbál majd elmenekülni, persze tudta, hogy lehetséges hogy Vader valahogy értesítette fiát arról, hogy megmenteni készül. Az őrök rácsukták a bilincseket Luke csuklóira és bokáira. Luke úgy érezte átesett egy szakadékon, ahonnan nincs visszaút. Érezte ereiben az adrenalint, a pánik kezdett eluralkodni rajta. A szék fölé erősített fények elvakították. Nem látta a kivégzésre idegyűlteket de hallotta a hangjukat. Neee. Kérlek. Én nem tettem semmit. Késő, most már nem magyarázkodhatsz, nem hallanak. Nem akarnak hallani. Gyűlölnek téged. Meg akarnak ölni. Egy tűt látott az orvos kezében. Nem droid adja be. Egy MD képtelen lenne gyilkolni. Luknak hánynia kellett. Nagyon félt, a nyugalom elpárolgott az elméjéből. Aztán a tű a karjához ért. Elkéstél apám. Meghalok. Nézte ahogy a vastag tű áthatol a bőrén. Darth Vader felkapta az Erővel az orvost, és mint a rongybabát hozzácsapta a szemben levő falhoz. A katonák figyelmét annyira lekötötte a kivégzés, hogy észre sem vették, amikor Vader a terembe lépett, habár a feladatuk éppen az volt hogy ezt figyeljék. Sokan még most sem ocsúdtak fel, nem tudták honnan jött a támadás. Az egyik őr fuldokolva esett össze a másik négy ijedten nézett körbe. Aztán mintha tanulták volna, felrepültek és néhány másodperc múlva szétloccsantak az aréna alján. A katonák a peremen megszállottan keresték a célpontot, de nem láthatták Vadert. Luke viszont látta őt. Ott állt a magas fekete alak az aréna aljában a kör szélén. Eljöttem érted fiam. Az apja iránti szeretet iszonyatos erővel söpört végig Luke-on. Ki kell jutniuk innen. De a kezeit nem tudta mozdítani. Vadernek ki kellett lépnie rejtekéből, ha ki akarta szabadítani. Meg is tette. A magas sötét alak előlépett és elindult Luke felé, a lázadók a peremen azonnal észrevették és lőni kezdtek. Vader hárította a lézerlövéseket, burkot vonva maga köré az Erővel. Luke megpróbált segíteni, de nem ismerte az Erő ezen használatát. Egyszerűen megosztotta mindenét ami volt apjával. Először úgy tűnt elég lesz, Vader eljut a székig, aztán néhány lövedék a több százból áthatolt a pajzson, és belemart a fekete páncélba, megtörve a koncentrációt. Vader elvesztette az egyensúlyát és féltérdre esett. Jobb lába térdizületét érte egy hatalmas sugárnyaláb, felsértve a fekete nadrágot. Megroncsolt térdéből kilátszott a fém és a drótok. Vader figyelmen kívül hagyta a sérülést, és megpróbálta felépíteni a pajzsot újra. Féltérden csúszva közelebb húzta magát fiához Egy újabb lövedék csapódott be. Ez a törzséből mart ki egy darabot. Iszonytos fájdalom hasított a testébe. A még épp emberi rész sérült meg, a kín mint fehéren izzó láva öntötte el, de Vader elzárta tudatát a fájdalom elől, a félelem elől. Egyetlen dologra koncentrált. Meg kellett mentenie Lukeot. A fiát. Kioldotta a jobb kezén lévő bilincset. Luke látta ahogy az apja lézersugarak esőjében fut felé, az Erőpajzs amit maga fölé borított izzott a feje fölött a folyamatos energiakisüléstől. Egy óriás volt, egy fekete angyal, aki azért jött hogy megmentse. Luke, szívében mosolyogva várta, mint egy gyermek az apját aki eljött érte, hogy hazavigye. Ekkor Vader térdre esett. Luke üvöltött, kétségbeesésében. "Neeem." Dühösen felnézett a lövöldözőkre, és szabadjára engedte erejét. Haljatok meg! Az apja kiszabadította a kezét és kirántotta belőle a tűt. Luke felemelte kezét és kinyújtott ujjakkal körbemutatott az alsó szinten állókon. Az arcát eltorzította a düh. A katonák első sora holtan rogyott össze. A gyávábbak menekülni kezdtek, de még így is százával záporoztak a lövedékek rájuk. Most már Luke is célpont volt. Újabb találat érte a sötét Lordot, felsértette a hátát, vér buggyant ki a sebből. Vader pajzsa leomlott. A perzselt ruhát már átitatta a vér, ami az egykori Anakin Skywalker testének maradványából fáradhatatlanul folyt most már. Nem volt sok, nem is maradt sok, a megkínzott test küzdött az életért. Vader megpróbált lélegezni de a tüdejébe levegő helyett vér tódult. Nem volt tovább. Furcsa módon Padmé képe jelen meg előtte úgy ahogy soha se láthatta, mosolygott és két gyermeket tartott a kezében. "A fiunk és a lányunk" -mondta azon az édes hangon, ami valamikor kimondta, hogy "szereltek Anakin, teljes szívemből." Anakin tudta, hogy most meg fog halni, utolsó erejéből felhúzta magát a székre Luke fölé, így testével védelmezte fiát. Gépkezeinek még kiadott egy utolsó parancsot: Tartsátok meg a súlyt. Életben kell hogy maradjon a fiuk, különben mit mond majd Padménak? Luke kétségbeesetten irányította dühét az összes katonára aki itt volt. Miért nem tudja megölni mindet egyszerre? Érezte, ahogy apja testébe becsapódnak a lövedékek. Áááá!!! Halál! Halál! Luke ne! Ne tedd, nekem már mindegy. Menekülj! Kinn van egy.. Szeretlek Luke! Nee, ne halj meg apa! Kérlek! De a test rándult még egyet és a nagy, egykor oly büszke Darth Vader örök mozdulatlanságba merevedett. Luke érezte elszállni az életet, érezte az Erő kimúlását a testben, és őrjöngött a dühtől. Lelökte magáról, és magánkívüli Erő-táncba kezdett, kitért a lövések elől és halállal viszonozta azokat. Meghaltok mind!!! Mind!!! A katonák hullottak, de a lézereső elborította Lukeot. Aztán csend lett, és sötét.