Ötödik fejezet - Tervek Valószínűleg hónapok teltek el a cellában. Luke egy idő után felhagyott gépkeze piszkálásával, és Yoda mester szavait idézte fel magában. Meg kell találnia a békét, a belső egyensúlyt. Még így is, elhagyatva és bezárva. De vajon békét találhat az Erőben egy Sith gyermeke? A magány csak az első hetekben fájt nagyon később kezdett hozzászokni, hogy csak a droid zavarja meg néha, amelyik az ebédjét és a vacsoráját hozta. Most, hogy nem látta a gyűlölködő arcokat, a fájdalom enyhült. Az Erő elhozta hozzá apja üzenetét: "Megtalállak Luke, és kiszabadítalak." Luke készült erre. Ezerféleképen elképzelte ahogy Vader betör a cellájába, kinyújtja felé a kezét, mint a Bespinen. Luke gyere velem uralkodjunk együtt, mint apa és fia. Nem, még most is visszautasítaná, ő nem akart uralkodni soha. Akkor mit tenne? Itt maradna börtönében, és itt aszódna öregemberré. Egyetlen társa egy lapos droid, amelyik hozza a teli tányért és viszi az üreset. Nem, azt Vader nem hagyná, elvinné erővel és ő csak egy kicsit ellenkezne. Igen vágyott az apja után. Ahogy így telt az idő egyre inkább vágyott megtudni, hogy miért vált azzá ami. Hogy milyen volt azelőtt. Bal kezének ujjával képeket rajzolt a sima fekete padlóra, és az ujja zsíros vonalakat hagyott. Nem voltak mesterművek de ilyenkor az agya kikapcsolt és csak arra tudott koncentrálni, hogy az a kép jelenjen meg a padlón, ami az elméjében volt. Ez gyakran Vader maszkja volt, vagy Leia arca, a két fonat a füle fölé tekerve. Luke elmosolyodott, - egészen felismerhető volt a kép. Végül oda rajzolta az összes lény arcát, akit szeretett, és akik valaha szerették őt. "Hercegnő, köszönöm a kitüntetést." -mondta a képnek, és szertartásosan meghajolt. Nem volt benne biztos, hogy figyelik kamerákkal, mert nem fedezett fel egyet sem a szobájában, pedig többször tüzetesen végignézte az egészet. De ha igen, akkor most valószínűleg jól szórakoznak. Legalább olyan jól mint, amikor az elején elkeseredettségében és magányában verte a falat és a kezével szórakozott. Szürke rabruhája gyűrötten lógott rajta, az alsóneműt hetente cserélték. A Felkelők mindig is jól bántak a foglyaikkal. "Leia." Luke becsukta a szemét, megpróbálta megérezni Leiát, de nem ment. A lány gyűlölte őt, és ez lehetetlenné tette köztük a kapcsolatot. Vagy mégsem? Luke ne hagyd, hogy az érzelmeid befolyásoljanak, az Erő mindenütt ott van, minden élőlényben, még a kövekben is. Az Erő tartja össze az Univerzumot. A bölcs Yoda, vajon ő is tudta? Ez nem volt kérdéses. Mégis tanította, lehet hogy látott benne reményt, lehet hogy volt remény, hogy Ő nem olyan lesz mint Vader. Yoda bízott benne, pedig tudnia kellett. Akkor ő miért ne bízhatna magában? Yoda az apró zöld teremtmény a legbölcsebb és legerősebb lény volt, akivel rövid kalandozása idején összevetette a sors. Luke becsukta a szemét és visszaszállt a Dagobára, a kis kunyhóban Yoda illatos füvekből főzetet készített és magában kacarászott. A külső megtévesztő, Vader külsőre maga a gonosz, ennek ellenére Luke tudta, hogy van benne jó. De amit Leiával és Hannal tett.. "Leia." A lány ott volt valahol, halványan de biztosan érezte a jelenlétét. "Luke." Leia elméjét megsimította egy ismerős érzés. Luke hívta, mint akkor ott a Bespinen. Most Leia is rab volt. Vader egy cellába záratta Hannal. Csubi és Lando és Lilith valahol máshol kapott helyet. A Sith Sötét Ura valószínűleg cserét akar majd. A hercegnőt és társait Luke-ért, habár Leia nem tudta elképzelni, hogy ilyen egyszerű lenne az egész. A mentőakció sikertelen volt, eleve halálra ítélt. Soha nem jutottak volna ki élve Jabba palotájából, Vader ezúttal tényleg megmentette őket legyenek bármilyen aljasak is s szándékai. "Luke, milyen más lett volna minden ha te is velünk vagy." -mondta ki Leia hangosan. Han kérdőn nézett fel. "Tényleg, mi van Luke-kal? Meghalt?" -Han Solo nagyon kedvelte a fiút, ha Vader megölte a Felhővárosban miután eljött, hogy megmentse őt a következő adandó alkalommal letépi a Sith Lord fejét. "Nem, nem halt meg, de ezt most hagyjuk Han. Nagyon hosszú történet." -mondta Leia sóhajtva. "És mi az ami nekünk a legtöbb van most?" -tette fel Han a kérdést, de rögtön válaszolt is. "Időnk." Az ölébe ültette Leiát és átkarolta. A picike nő szinte elveszett az ölelésében, Leia aki iránt úgy érzett, ahogy nagyon rég érzett már akárki iránt eljött, hogy megmentse őt. Nem számított, hogy nem sikerült, hogy most a Birodalom leggonoszabb vezetőjének markában voltak, de legalább együtt voltak. És ott volt Csubi, meg Lando a másik cellában velük szemben. A vörös energiafalakon át láthatták társaikat a szemben levő cellában. "Han! Luke... ő..most nem jöhetett, tudod be van zárva." "Bezárva? Elkapták?" -Hannak végigfutott az agyán, hogy hátha itt tartják fogva és egyből a szabadulás lehetőségeire gondolt. Végül is a Halálcsillagról is képesek voltak elszökni. Na jó, hagyták őket, de ha Luke itt van… "Igen, de nem úgy, ahogy gondolod. Han... ő..." Ekkor kinyílt az ajtó, és Darth Vader lépett be rajta. Leia becsukta a szemét, de ez sem segített felhangzott a jó ismert vallatódroid repulzorainak zümmögése. Nem, nem lehet. "Remélem erre nem lesz szükség hercegnő." -mondta Vader fenyegetően. "Ha válaszol a kérdéseimre Solo-t nem éri bántódás." A vallatódroid minden esetre Han feje mellé libegett, és kimeresztette sokkolókarjait. "Ne mozduljon kapitány, különben a droid kénytelen lesz energiát pazarolni önre." Vader Leia felé fordult. "Tudni akarom a koordinátákat, ahova a Tattooine-ról mentek volna." Leia hallgatott. Ezt nem fogják túlélni. Vader most még százszor dühösebb volt mint máskor, és ami azt illeti Leia ez egyszer meg tudta érteni a dühét, de a Felkelést akkor se árulja el. Dacosan nézett a sötét maszkra. Furcsa gondolata támadt. Azon kapta magát, hogy kíváncsi volt rá, hogy ki lehet a maszk mögött. Hogy mennyiben hasonlít Luke-ra, hogy kékek-e a szemei és olyan kedves-e az orra. Vader észrevehetett valamit ebből, mert hirtelen hátra húzódott és Han felé fordult. "Kapitány Ön is válaszolhat a kérdésre." "Nekem szerencsére fogalmam sincs." -mondta megvetően. "Miért kérdezi ezt, hiszen megsemmisítették a hajónkat, a droidok biztos magánál vannak." "A hajójuk már érkezésünk előtt megsemmisült. Hercegnő! Tudnom kell hol van a fiam és fogytán a türlemem."- Vader a droid felé intett A droidban kattant valami aztán két fehér energianyaláb csapott ki belőle egyenesen Han tarkójába. A férfi felüvöltött, a szemei sarkából könnyek csordultak ki. "Luke egy hajón van." -mondta gyorsan Leia. "Nem tudom, hogy pontosan hol." Ez egybevágott azzal, amit Vader érzett, a fia állandó mozgásban volt képtelenség lett volna megtalálni. Több mint két hónapig járt a nyomában, mikor felhagyott vele és más taktikát kellett kidolgoznia. A Mester talán segíthetett volna, de Vader nem mert kapcsolatba lépni vele. Örült, hogy nem kapott hívást a Coruscantról. Palpatine valószínűleg megtiltotta volna neki Luke utáni kutatását. Már ez a néhány hónap is meglepően sok idő volt, amit a Császár neki ajándékozott. Érezte, hogy nemsokára vége. "Lead egy üzenetet a lázadó barátainak." -Vader elhagyta a termet. "Vigyék át mindkettőt a kommunikációs terembe." Az őrök megbilincselték, aztán kirángatták őket a szobából és végiglökdösték egy hosszú folyosón, aztán be egy liftbe, ami egy újabb rövidebb folyosóra vitte őket ahonnan a kommunikációs terem is nyílt. Vader már benn volt, amikor beléptek a szobába. "Álljon a körbe." - mondta egy tiszt. A vallatódroid most is ott lebegett Han feje fölött. Vader Leia felé fordult. "Ne akarja, hogy a társa meghaljon Hercegnő!" Leia nem akarta. Oda állt, ahova mutatták, kihúzta magát, ahogy hercegnőhöz illett. "Mondja a frekvenciát." -utasította a kommunikációs tiszt. Leia a tanács közvetlen adójának számát adta meg. Vader intett és a vallatódroid Leia feje fölé lebegett. "Kapcsolat felvéve, a vevő megfelelően működik. Viszontadást várunk." -jelentette a kommtiszt hivatalos hangon. Vader a kör mellé állt közvetlenül. "Adás bejön. Teljes adatkapcsolat." Mon Mothma jelent meg a vevő fénysugárban, képe alig volt két hüvelyk magas. Kérdően nézett előre. "Amint látja Mothma, Organa hercegnő a foglyom. Vele együtt Solo kapitány, a vuki Csubakka, Calrissian, és egy Comin nevű nő is, akikről feltételezem, hogy a lázadásuk támogatói. Hajlandó vagyok átadni önöknek a foglyaimat a fiamért cserébe." Mothma egy pillanatra elgondolkodni látszott, aztán nyugodt hangon válaszolt. "Ezt meg kell beszélnem a tanáccsal." -Vader kezei ökölbe szorultak. Nem akarta elárulni, hogy mennyire nincs már ideje. "Tegyen úgy! Kap tíz percet aztán kivégzem az első foglyot... a vukit." Hant alig lehetett visszafogni. "Őt ne, te tetves...!" Vader kinyújtotta a karját és Han torkán összezárult egy vasmarok. Egy cseppet fel is emelkedett a levegőbe. Leia leugrott az adóról és Vaderhez lépett. "Kapcsolatot megszakítani!" -mondta a Sith. Leia a feltartott fekete kézre tette a kezét, megpróbálta elmozdítani, de csupán annyira volt ereje, hogy végig simítson rajta, nem emberi hús feszült a ruha alatt ezt tisztán lehetett érezni. A Sith Lord leengedte a kezét és Leia aki még mindig húzni próbálta megcsúszott és belekapaszkodott a karjába, hogy hátra ne essen Vader hátralépett és az Erővel ellökte magától Leiát, aztán a kommtiszt felé fordult. Leia a falnak csapódott és hangosan felnyögött. Han odalépett hozzá felsegítette és átkarolta védelmezően. Darth Vader nem is tudta megmondani, hogy mikor kapaszkodott belé utoljára egy ilyen kicsiny női kéz. Valami furcsa kellemes, de mégis kellemetlen érzés járta át. A felső karja, ahol Leia a húsát érintette még mindig jelezte a hercegnő keze érintését. Vader elzárta tudtát a feltörni készülő emlékek elől. Azok a képek már nem jelentettek neki semmit, csak fájdalmat okozhattak. Miért jött mégis elő egyre gyakrabban az a hosszú gesztenyebarna hajú mesebeli szépségű emlékkép. "Te egy angyal vagy, ugye?" Miért hallotta a kisfiú hangját a fejében egyre többször. Nem. Az emlékek gyengeséghez és fájdalomhoz vezetnek, és Ő Darth Vader a legerősebb a világon, erősebb volt bármelyik Jedinél, még Yodánál is, még neki is rejtőznie kellett előle, mint egy patkánynak a tűz elől. Ő volt a kiválasztott, a Jedik lemészárolója, a Császár lovagja, az Erő mestere… Pontosan tíz perc múlva jelzett a vevő, hogy adat érkezik. Ezúttal Vader állt a holokamerába. "Rendben Lord Vader. Jöjjön az átküldött koordinátákra. Itt az elkövetkező 50 standard órában megtalálja Skywalkert, és végbevihetjük a cserét." Még mielőtt Vader megszólalhatott volna az adás megszakadt. "Teremtsen újra kapcsolatot!" parancsolta dühösen a kommtisztnek. "Uram, a vevő frekvenciáját megváltoztatták." -mondta a tiszt remegő hangon. A sötét maszk a tiszt felé fordult kifürkészhetetlen szándékkal. A komtiszt elrebegett egy imát és a nyakához kapott. Aztán a Sith elindult kifelé a szobából. "Küldje át a koordinátákat a hídra." "Igen Uram." "Őket pedig vigyék vissza a cellájukba."-mondta amikor már az ajtóban járt. Vader a meditációs gömbjébe menekült dühe és emlékei elől. Csapda. A Felkelők természetesen csapdát állítanak neki. Elhelyezkedett a gömb közepén és hagyta, hogy a gépkar leemelje a sisakját. Meggyötört teste maradványai számára az egyszerű légzés nehezebb művelet volt mint, egy egészséges embernek 30 kilométert futni a tűző napon. Koncentrálnia kellett. Két napja volt. A személyes konzolon keresztül lekérte a koordinátákat, és a csillagtérképet. A megjelölt hely fehéren villogott a háromdimenziós térképen, az Executornak pontosan hat napba tellett volna az út. A külső hívást jelző comm sípolni kezdett. Még hozzá sem tudott kezdeni a meditációhoz, de újra felvette a maszkot és kinyitva a gömböt fogadta a hívást. Palpatine császár képe jelent meg a vetítőn. "Mester" - mondta Vader és felállt, majd féltérdre ereszkedett. "Lord Vader! Kémeim jelentős méretű lázadó csoportosulást jelentettek a Dubrillion környékéről, a bolygó körüli aszteroida mezőt használják álcázásul, és különleges fémek kivonását kezdték meg az aszteroidákból. Azonnal induljon és számolja fel a csoportosulást, a bányászott érceket pedig foglalja le." "Uram, Skywalker hamarosan a kezeim között lesz." -Vader érezte, hogy nem fog engedelmeskedni. Most az egyszer nem. Már tudta mi lesz a válasz. "Hagyja az ifjú Skywalker ügyét későbbre, már nem jelent veszélyt a Birodalomra, hála a legutóbbi sikeres akciójának." Palpatine egy pillanatra elhallgatott és a távolba révedt. Nem volt teljesen biztos benne, hogy amit tenni készül az előnyére válik majd. A jövő ezúttal nagyon gyors mozgásban volt. "Ha az információim helyesek két napon belül kivégzik." A lázadók közé beépített passzív kém ez előtt egy órával jelentette, hogy mire készülnek a lázadás vezetőségében. Palpatine csak mosolyogni tudott balgaságukon, ami elvette jókedvét az volt, hogy Vader a Sith sötét ura gyermeteg módon kész volt belesétálni a csapdájukba. Gyenge lett, vakká és hasznavehetetlenné tette fia iránti szeretete és ragaszkodása. A kapcsolat megszakadt. A Császár látta a két utat ami innen a jövőbe vezet, az egyik úton Vader engedelmeskedik, Skywalker meghal és Vader dühe ezerszerese lesz az eddiginek, ami szinte biztosan a lázadás teljes felszámolásához vezet majd. A másik úton Vader megtagadja a parancsát és besétál a csapdába, és így meg kell halnia. Az ifjú Skywalker viszont életben maradhat, ha ő az Uralkodó azt akarja. Ebben a Galaxisban minden úgy történt ahogy ő akarta. Nem tudta eldönteni, melyik jövőnek örülne jobban. Mindegy, a Császár és a Birodalom csak megerősödve jöhet ki bármelyik helyzetből. Elmerült a Sötét oldalban, magába szívta a Coruscant minden dühét, gőgjét, vágyát és gyűlöletét. A városbolygó, mint egy hatalmas élő szörnyszülött lüktetett, tobzódott alatta, milliónyi elme milliónyi vágy, álom, szenvedés és remény. Szerette ezt az érzést, uralkodott rajtuk, elszívta a fájdalmukat az örömüket és megtöltötte őket vággyal. A mohóság volt az ami előrehajtotta az embereket a sötét és világos utakon…igen mind többre vágyott mint ami járt neki. Vader fia életben marad döntött végül. "Piett admirális, a flottája a Dubrillionhoz ugrik. Vader nagyúr nem írhatja felül ezt a parancsot." -Az admirális arcából kifutott a vér, de bólintott. A Császár nem parancsolt, egyszerűen tájékoztatta arról, ami történni fog. Egyetlen egyszerű mondatban. Hátborzongató volt a hangja, pedig nem fenyegetett. Piett nem jósolt magának hosszú életet. Vader végigszáguldott a híd felé vezető folyosón aztán berontott a hídra. "Melyek a leggyorsabb hajók az Executoron?" Az admirális még nem ocsúdott fel teljesen a Császárral való "beszélgetés" után így nem válaszolt senki, amíg egy gyors és éles eszű navigátor felfogva a helyzet nyújtotta produkciós lehetőséget gyorsan lekérte a listát és hadarni kezdte: "12+1 db TIE Fejlesztettünk van, 24 db Elfogónk, …" "A hiperszorzó legyen 1-nél kisebb." Fordult Vader a navigátorhoz türelmetlenül. A tiszt kétségbeesetten bámulta a listát. "Ilyen hajó nincs a fedélzeten Uram." -nyögte és átkozta magát amiért nem harapta le a nyelvét mielőtt beszélni kezdett. "Van egy YT 2400-as a 204-es dokkban, ami a gazdája szerint 0.75-öt bír, egy hete foglaltuk …" -felelte az admirális villámgyorsan ahogy beugrott neki a kísérteties módon egy hete útjukba került csempészhajó. "Két osztagot kérek a fedélzetére. És a foglyainkat." "Uram az a hajó maximum 8 ember szállítására alkalmas..."- de Vader már kifelé száguldott a hídról.