4. fejezet

RBF

- Ez nem lehet igaz... - Ron elképedve olvasta a levelet. Te hányat kaptál?

- Hetet... De semmiből sem buktam meg... Hogy tudtam én ennyit összekaparni?

Az ajtó kinyílt, és Hermione jött be rajta, borítékot szorongatva.

- Tizenegy! Az összes tantárgyból K-t kaptam! - mondta kipirult arccal a lány. - Ti hányat kaptatok?

- Hetet-hetet... de nem lett valami jó... Csak sötét varázslatok kivédéséből és legendás lények gondozásából kaptam kiválót. - mondta Harry. Közben bele-belepillantott Ronéba is, aki szinte ugyanúgy szerepelt, mint Harry. Ugyanarra kapott K-t, mint barátja, és a többi jegye sem volt túl rossz. V-t kapott bűbájtanra és - bár maga sem értette hogyan -bájitaltanra, és E-t mágiatörténelemre, átváltoztatástanra és gyógynövénytanra. Harrynek is ilyen eredményei voltak, csak más tantárgyakhoz: Jobban teljesítette a gyógynövénytan-tesztjét, és - Ronnal ellentétben - összehozott egy-egy E-t jóslástanból és mágiaismeretből. Viszont nem tudot értékelhető eredményt elérni bájitaltanból és mágiatörténelemből.

- Hogyhogy csak tizenegyet kaptál, Hermione? Hiszen tizenkét tantárgy van... - kérdezte Ron, és közben elővette a másik levelet, ami a boritékban volt.

- Ja, csak azért, mert nincs benne a jóslástan. De nem baj, így is száz százalékos lettem mindenből... És azt írják, hogy egy tantárgyat kivéve mindenből én lettem a legjobb.

- Egyet kivéve? Melyik az? - csodálkoztak el a fiúk. Ki lehetett olyan stréber, hogy akár egy ponttal többet szerez Hermione-nél? Mert az kizárt, hogy ő hibázott.

- Sötét varázslatok kivédése. De azt nem írja, hogy ki az, aki megelőzött...

- Én azt hiszem, tudom... - mondta Harry, és odanyújtotta a lánynak az eredmélnyeit a lánynak. Így most már ő is láthatta:

"Sötét varázslatok kivédése: Kiválló minősítés mind a gyakorlati, mind az írásbeli teszten. (Megjegyzés: Korosztályának legjobbja) 120%"

- Oh, Harry... Ez nagyon... Különös. - vonta fel a szemöldökét a lány. Hogyan tudtad túlteljesíteni a feladatot? Én mindenre csak száz százalékot kaptam, de te...

- Csak száz százalék... - Ron olyan hangsújjal mondta, hogy ezt nem lehetett szó nélkül hagyni.

- Azért, mert te nem tanulsz elég jól, nem kell másokat cikizned! - kezdte Hermoine - Te is meg tudtad volna csinálni, ha nem alszol el az órákon!

- Jaj, Hermione, hagyd már! Nincs nekem elég eszem ehhez. Bár engem is érdekel, hogy Harry miért kapta a plusz pontokat...

- Hát... A Dombors professzor hallott róla, hogy tudok patrónust idézni. Lehet, hogy ezért kaptam...

- Aha, lehet... -tűnődött Ron- Minket bezzeg meg sem kérdezett...

-Ugyan már, Ron... - Zsörtölődött vele tovább Hermione - Nem hiszem, hogy sokat változtatott volna rajta...

- Pedig ha én is kapok húsz százalék pluszt, akkor már én is túlteljesítettem volna a feladatot. Nézd! Kilencvenöt százalékos lett! De neked, mindenttudok kisasszonynak, ez kevés!

- Na, nekem ebből elegem van! - mondta Hermione, és kiviharzott a szobából.

- Komolyan mondom, nem normális... - huppant vissza Ron az ágyra. Harry nem tudta, hogy ezek után kinek adjon igazat, és örült is, hogy nem került szóba ez a téma. Inkább kihúzta a másik levelet a borítékból, és megnézte. A roxforti könyvlista volt, kicsit megtoldva.

Miranda Dabrak: Varázslástan középfokon

Ralph Sanders: Az animágiáról kezdőknek

ismeretlen szerző: A fekete mágia felvirágzása és bukása

Göthe Salamander: A vámpírokról általában

- Hagrid bekeményít... - morogta Ron - Nem elég, hogy a nyakunkon van Gróp, most még idehoz egy vámpírt is...

- Szerintem csak azért vámpírok, mert a sárkányok már voltak... - vélte Harry.

Ebben a pillanatban Mrs Weasley hangja hallatszott a földszintről

- Vacsora!

Mikor Harryék leértek, meglepődtek. Az előbb tapasztalt tömegnek nyoma veszett, mindössze Weasleyék és Neville-ék maradtak. Hazamant Luna, Hagrid, Mundungus, és - Harry nagy bánatára - Dumbledore is.

- Oh... Hogyhogy csak ilyen kevesen vagyunk? - kérdezte.

- Mindenkinek haza kellett menni, Harry. - mondta Mr Weasley - Hiába kértem, még Dumbledore sem maradt. Örjítően fontos dolga lehet, hogy elment...

- És m i is épp készülünk... - mondta Neville, és a nagymamája előhúzott egy régi, megfakult újságot a kabátjából.

- Transportus! - mondta, majd ledobta a földre a pergament. - oh, ezt mindíg elfelejtem... - szitkozódott, és a kezét maszírozta. A papírlap ugyanis a bűbáj hatására nem kezdett kéken izzani, hanem egyszerűen lángra kapott. Amint leért a földre, kigyulladt a fapadló is...

- Hydrea - mondta Mrs Weasley, és egykedvűen nézte, ahogy a locsolóbűbája teszi a dolgát.

- Oh, elnézést, Molly, nem szándékos volt... Csak tudod, nem csinálok gyakran zsupszkulcsot... - szabadkozott Neville nagymamája, majd egy gazdátlan csészén akadt meg a tekintete. - Nem baj, ha...

- Vigyed csak, Amelia, nyugodtan. - mondta Mrs Weasley. A bűbáj ezúttal jól sikerült, és a csésze egyben maradt.

- Akkor hát viszlát, és sziasztok. - mondta Mrs Longbottom, és Neville is elköszönt.

- Köszönjük a vendéglátást, Mrs Weaslesy, és viszlát. Sziasztok... - mondta Harryéknek, és ő is megérintette a csészét. Mikor eltűntek, a Weasley család megkönnyebülten sóhajtott fel. A jelenet alapján Neville apai ágon örökölhette az ügyetlenségét.

A vacsora után mindanyian felmentek a szobájukba, és a mozgalmas nap után szinte nyomban álomba szenderültek. Másnap reggel az ablak kocogtatására ébredtek. Két bagoly ült a párkányon, és mindkettő eszeveszetten ütötte csőrével az ablakot. Harry hallotta Ron morgását, aki kimászott az ágyából, és beengedte a kjét baglyot. Azok beröppentek a szobába, és ledobták igen nagy levelüket. Harryt pont fejbetalálta a sajátja, és mire felocsúdhatott volna, a madarak már el is tűntek a szobából. Aztán Harry Ron hangját hallotta:

- Te jó ég... Harry, bontsd ki! - Mondta izgatottan. Harry kinyitotta a levelet, és kiesett belőle egy vastag újság - A Reggeli próféta különkiadása és egy kissebb könyv. Harry megnézte a borítót, és ő is ledöbbent. Saját maga rajzolt képét látta, mellette pedig egy csuklyás alakot, akit Voldemortként azonosított.

- "Hogyan védekezzünk a sötét varázslók ellen?" - olvasta fel Harry a címet. - Ez az a kézikönyv lehet, amit még júniusban ígért a Próféta...

- Nem az, Harry! Az újságot nézd! - Tolta barátja elé a lapot Ron. Az öles szalagcím hatására leesett az álla.

Sirius Black Ártatlan volt!

Megerősített források szerint A tizenkét évig Azkabanban őrzött varázslót ártatlanul ítélte el a Winzengamot. Blacket, akit többek között Peter Pettingrew meggyilkolásával vádoltak, Amelia Susan Bones, a bírói testület új elnöke utólagosan is felmentette minden vádpont alól, és körözést adott ki a halottnak hitt Pettingrew ellen. Őt ugyanis többen látták halálfalók körében, és mind megerősítették: Pettingrew él, és hiányzik az egyik ujja. Valószínüleg tizenkét évvel ezelőtt saját maga vágta le, és bizonyítékként hagyta hátra a hejszínen, ahol Black meg akarta őt átkozni. Az ok pedig a következő: James és Lily Potter - biztonsági okokból - nem Sirius Blacket bízták meg a titokgazdasággal, hanem megkérték rá régi iskolai barátjukat, Pettingrew-et, aki -amint megtudta a titkot-, rögtön el is árulta őket Tudjukki nagyúrnak. Ő azonnal végzett a szülőklel, de a fiúkkal, Harryvel nem tudott. Hogy Pettingrew hogyan tudott elmenekülni, arra csak egyféle magyarázatunk is van, amit eddig három ember - Albus Dumbledore, Remus Lupin és Perselus Piton - erősített meg: Eszerint Pettingrew bejegyzetlen animágus, és patkánnyá tud változni. Remus Lupin továbbá elárulta, hogy nem ő volt az egyetlen: James Potter és Sirius Black is animágus volt, Black többek között ennek köszönhette sikeres szökését az Azkabanból. Lupin nem volt hajlandó elárulni, mivé alakultak át, mert úgy véli, az a kevés ember, aki tud erről, nem akarná nagy dobra verni az ügyet. Ebből kikövetkeztetve szerkesztőóségünk rájött, hogy ez a kevés ember Harry Potter és baráti köre lehet, akivel -amint elérjük- riportot szándékozunk készíteni. A fiú pillanatnyilag ismeretlen helyen tartózkodik, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója, Albus Dumbledore felügyelete alatt, aki csak annyit közölt: "Ne féljenek, jó hejen vannak". Ami pedig Sirius Blacket illeti: A varázsló hősi halált halt június 18-án, amikor Ő, akit nem nevezünk nevén megtévesztve a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályra csalta Harry Pottert és barátait: Ronald és Virginia Weasleyt, Hermione Grangert, Neville Longbottomot és Luna Lovegoodot, Black és társai a segítségükre siettek, Blacket egy halálfaló átka - Tanúk szerint Bellatrix Lestrange-é - eltalálta, és ő átesett a Holtak Kapujának nevezett boltíven, amely örök csapdába ejtette a lelkét. A Mágiaügyi Minisztérium utólag neki adta a Merlin díj ezüst fokozatát.

- Nem hittem volna, hogy ezt írják majd róla... - szólt Ron - Hősi halált halt...

- Igen... De mi az, hogy riportot akarnak készíteni velem? - Mondta Harry. Emlékezett még arra, hogy a legutóbbi riportjának igen erős viszhangja volt a Roxfortban és az egész varázslótársadalomban.

- Valószínüleg arról akarnak kifaggatni, hogy mivé tudtak változni... - tűnődött a barátja - Vagy arról, hogy tudtál-e erről az egészről...

Ekkor Hermione nyitott be az ajtón

- Jó reggelt. - köszönt - Megkaptátok?

A lány ugyanolyan borítékot szorongatott, mint barátai, de az övé már ízekre volt tépve.

- Igen... Mit csináltál vele? - mutatott rá Ron

- Ja, ez Csámpáűs volt... Az utóbbi időben nagyon furán viselkedik...

- Biztos azért - vélte Harry vigyorogva- mert nem igazi boríték.

-Aha, igen, ő lehet Tudodki legnagyobb szolgája - tette hozzá Ron.

- Jaj, ne csináljátok már ezt! -fakadt ki Hermione- Tavaly a trágyagránátokkal játszott, és azok is igaziak voltak.

- Ez nem olyan jó példa, Hermione... - Mondta Ron - Minden macska játszana a trőágyagránátokkal, de egy borítékra nem mindíg ugrik rá...

- Jut eszembe Voldemort - mondta a lány, és Ron megborzongott a név hallatán - Jaj, hagyd már, Ron... Mit mondott róla tavaly Dumbledore? - ez mostmár Harrynek szólt

-Hát... -kezdte - elmondta, hogy... Hogy miért akart megölni. És miért akar még most is.

- Köz van ahhoz a jóslat-gömbhöz? - kérdezte Ron - Amit annyira meg akartak szerezni a halálfalók.

- Igen. Abban van az, hogy hogyan lehet engem legyőzni. Vagy őt...

- Ez egyre homályosabb - ráncolta a homlokát Ron, és próbálta összerakni az eddigi kevés információt.

- Mi volt az a jóslat? - kérdzete Hermione

- Hát, az összetört, amikor megpróbáltunk Neville-vel kivinni az Időteremből, de volt még egy ember, aki tudott róla. Dumbledore. Ő elmondta, hogy tizenhat éve ő hallotta a jóslatot, magától a jóstól.

- És ki volt ez a jós? - kérdezte Ron

- Nem fogjátok elhinni: Trelawney. - barátai igencsak meglepődtek.

-Trelawney? És emiatt a csaló miatt akart megölni? - hüledezett Ron. - Mégis mit mondhatott, hogy még Dumledore is hisz neki?

- Nem úgy jósolta, ahogy az órákon szokta, hanem úgy, ahogy harmadikban. Rekeedt hangal, és bamba arccal.

-És mit mondott? - tette fel az újabb kérdését Ron, de Hermione megbökte az oldalát,m hogy ne zavarja Harry beszámolóját.

- Még ma is emlékszem rá... Minden szavára... - mondta Harry, és fejében megjelentek a képek Dumbledore irodájáról és az ezüstösen kavargó Merengőről. Ezt mondta:

Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt...A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik.... Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli...

- Ezek szerint - vonta le a lényeget pár perc csönd után Hermione - Vagy te, vagy ő... Megöli a másikat?

- Igen. De az a legkülönösebb, hogy még mindíg nem biztos, hogy ez a jóslat rám vonatkozik. -mondta Harry.

-Nem? Pedig minden benne van... - vélekedtett Ron - július végén születtél, ráadásul meg is vagy jelölve... - mutatott Harry sebhelyére.

- Igen... Ám lehet, hogy Voldemort tévedett. Mert minden pontosan ráillik Neville-re is.

- Neville? - lepődtek meg a barátai.

- Na, őróle képzelném el a legkevésbé, hogy legyőzi Tudjukkit... - mondta Ron

- Azért ne felejtsd el, hogy a DS edzéseken sokat tanult... -mondta Hermione- És nagyon jól helytállt júliusban is.

- Na igen, de ő nem az a kifejezett harcos alkat...

- Miért, én az vagyok? - Kérdzete Harry

- Hát... Végül is igen... Eddig minden évben bebizonyítottad...

- Na jó, de a legtöbb csak a szerencsén múlott... - kezdett mentegetőzni Harry

- Igen, de az nem,. hogy mindíg szembeszáltál Voldemorttal. - mondta Hermione - Annek semmi köze nem volt a szerencséhez. Mi ezért tartunk hősnek. Nem azért, mert már ki tudja, hányszor megölted őt...

- Azélrt egy kicsit azért is. - szólt közbe Ron

- Na jó, egy kicsit talán igen, de akkor is: Ha te nem lettél volna, Már régen ővé lenne a bölcsek köve. Vagy már halott lenne Ginny... -Harry a többi mondatot már nem is hallotta, ugyanis eszébe jutott valami. Jobban mondva valaki...