Harry Potter

és az Élet ereje

Írta: Aldyr

1. fejezet

A Főnix Rendje

Meleg volt, ezen a nyáron talán a legmelegebb. Ilyenkor minden ember a strandon van, kivéve egyet: Little Winghingben, a Privet Drive 4. szám alatt egy fiatal fiú levelet írt. Harry Potter, a Roxfort Boszorkány- és Varászlóképző immár hatodéves tanulója szorgalmasen körmölt, mikor egy bagoly ült le az ablakpárkányra, csőrében egy levéllel. Harry azonban fel sem pillantott, így nem láthatta az újonnan jött szárnyas vendéget. De mikor az megkocogtatta az ablaküveget, unott arcal beengedte. A fiú hozászokott már ahhoz, hogy minden nap leveleket küldözgetnek neki, mert mióta júniusban bebizonyosodott, hogy Voldemort, a Sötét Nagyúr visszatért, szabályosan elárasztották a varázslók és boszorkányok ezernyi kérdései. Harry eleinte örült a leveleknek, egyre-kettőre még válaszolt is, de mivel a tanulással is kellett foglalkoznia, már csak a feladót nézte meg, és ha nem volt neki ismerős, akkor már félre is tette. De a most kapott levél írója nem volt más, mint Neville Longbottom, Harry évfolyam- és háztársa.

Harry!

Az év végi történtek után jött egy levél Dumbledore professzortól, hogy egy bizonyos Főnix Rendje várja, hogy jelentkezzek. A nagymamámnak még nem mutattam meg a levelet, de meg fogom. Próbáltam a többieknél is érdeklődni, de Ginny, Ron és Hermione meg sem kapták, a baglyom a felbontatlan levéllel jött vissza; Luna pedig nem válaszol. Remélem, hozzád eljut a levél, és válaszolsz is rá.

                        Neville

UI: Lesznek jövőre DS edzések?

Harry kétszer is elolvasta a levelet. "Egy bizonyos Főnix Rendje"... Ez tényleg Neville levele, vagy a halálfalók trükköznek? Ezt csak egy módon tudhatta meg. Félrerakta az imént elkezdett, Ron barátjának írt levelet, és hozzáfogott egy újhoz, amit Albus Dumbledore-nak, az iskola igazgatójának címzett.

Kedves Dumbledore igazgató úr!

Kaptam egy levelet Neville Longbottomtól, de lehet, hogy Voldemorttól. Kérem, vizsgálja meg, és állapítsa meg, hogy valódi-e.

                        Őszinte tisztelettel:

                        Harry Potter

Harry hozzáfűzte ezt, és az előbbi levelet Hedvig lábára, és elküldte a baglyot.

Pár nappal később már meg is kapta a választ. Egy óriási fülesbagoly hozta, aki ismerhette Hedviget a roxforti bagolyházból, mert nem ált meg, hogy Harry leszedhesse róla a levelet, hanem fölröppent Hedvighez a mennyezeti lámpára. Mikor Harry - tíz percnyi vadászat után - le tudta rángatni a levelet a madár lábáról, olvasni kezdte.

Harry, megnyugodhatsz, Neville barátod és a nagymamája jogosan lehetnek tagjai a Rendnek, Egyébiránt ezen a nyáron kilenc új taggal bővült a Főnix Rendje: Neville-éken kívül Ron, Ginny, Fred és George Weasley, Hermione, Luna és persze te is tag lettél. Óvatosságodat dícsérem: Habár a levél igazi volt, lehetnek még effajta trükkök Voldemort és csatlósai fejében. Hamarosan látjuk egymást, de addig is jó nyarat kívánok:

                        Albus Dumbledore

Harry megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy hamarosan visszatérhet a Grimmauld térre. Ám így talán méginkább hiányzott neki a keresztapja, Sirius Black. Ő ugyanis pár héttel korábban csatát vesztett az egyik halálfaló ellen, aki nem halálos átkot küldött rá, egyszerűen csak egy tarolóátok találta mellbe, m inek hatására átesett a Holtak Kapuján. Harry már - ha nehezen is, de kiheverte a halálát, és már Dursleyék sem zavarták. Tudták, hogy Harry még nem varázsolhat, de azt is, hogy ha nagyon ideges, akkor képes felrúgni a szabályokat.

Július közepén azonban váratlan dolog történt. Harry a szegényes ebéd után - Dudley még mindíg fogyózik - visszament a szobájába, de meglepetésére már várta ott valaki. Harry azonnal felismerte az elötte álló lányt, hiszen az átlagosnál hobban kidülledő szeme talán a legfontosabb ismertetőjele volt.

- Szervusz, Harry - köszöntötte Luna.

- Luna? Te... És hogyan?

- Hoppanáltam... - felelte ugyanolyan álmatag hangon, mint szokta. - Apa tanított meg rá. Figyelj... Nem tudod, mi az a Főnix Rendje?

Harry szóhoz sem jutott a döbbenettől. Valószínüleg Dumbledore értesítette a lányt, de nem gondolta volna, hogy mindenki őhozzá fog fordulni ezügyben.

- Honnan tudsz te a Rendről? - Kérdezte Harry, de több kétkedés volt a hangjában, mint kíváncsiság. Benne volt ugyanis a kérdés, hogy nem egy halálfalóval áll szemben? A százfűlé-főzet sok mindent átalakít, de a személyiséget nem.

- A nyáron jött egy levél Dumbledore-tól. Épp, mikor sikerült befogni egy Morzsás szarvú szapirtyót! Képzeldd, micsoda állatok! És jobban tudnak rejtőzködni, mint egy Demiguise! Na meg... - Luna olyan átéléssel beszélt, hogy képtelenség volt halálfalónak hinni őt. Ha egy halálfaló így tudna beszélni a Morzsás szarvú szapirtyóról, akkor meg is érdemelné, hogy elkapja Harryt...

- És mit írt róla? - kérdezte a fiú, mielőtt jobban belelovagolta volna magát Luna a témába.

- Csak annyit, hogy Tudodki ellen harcolnak, és majd eljönnek értem, hogy én is tagja legyek. És képzeld, Lupin is ott van! Te tudtad ezt?

- Igen - felelte Harry - Találkozhattál vele, amikor a Halálteremben... - Itt elcsuklott a hangja. Akármennyi idő is telt el a Mágiaügyi Minisztériumban történt események óta, Harry mindíg is ürenek fogja érezni az életét Sirius nélkül.

- Aha, tényleg... És ki volt az a fekete hajú férfi? Aki beesett a kapun... - Kérdezte Luna, nem sejtve, hogy érzékeny pontra tapintott.

- Sirius Black. - Harry félt kimondani a nevét, és szinte csak tátogta.

- Black? Nem Bob Roshta? - A lány tényleg meglepősött.

- Nem, ő Sirius volt.

- De ő volt az, aki... Tudod, aki elárulta a szüleidet... - Luna óvatosan mondta, mert nem tudta, milyen reakciót vált ki ezzel Harryből. Másrészt pedig érdekelte, miért kötődött ennyire szülei gyilkosához.

- Nem, Féregf... Pettingrew árulta el őket. Három éve derítettük ki Ronnal és Hermionéval.

- Pettingrew? Peter Pettingrew? De hisz ő meghalt! Csak az ujja maradt meg, amikor felrobbantotta Black az utcát... Vagy az nem ő volt?

- Nem, nem Sirius volt a bűnös Ő volt a szüleim legjobb barátja, és azért kereste meg Pettingrewt, mert bosszút akart állni. De ő kifogott rajta, és úgy álította be a dolgot, mintha Sirius lett volna a bűnös. Pedig végig Pettingrew volt az áruló! - Harry azon kapta magát, hogy már áll, és iszonyatossan dühös. Pettingrew miatt haltak meg a szülei... És ugyancsak közrejátszott abban, hogy a keresztapját is elvesztette. - Végig Voldemortnak dolgozott!

- Te... Te kimondtad Tudodkinek a nevét! - Luna reakciója nem volt váratlan. A lány elsápadt a név hallatán, és csak hebegni tudott.

- Jaj, hagyd már abba ezt a tudodkizést! Ha te is belépsz a rendbe, akkor még milliószor fogod hallani a nevet!

- De akkor sem lenne szabad kimondani...

- Voldemort! - Üvöltötte Harry, de abban  a pillanatban rájött, hogy nagy hibát követett el. Az ajtó túloldaláról dobogás hallatszott, valaki jön föl a lépcsőn. Ez a valaki pedig Dudley volt, Harry unokatestvére.

- Harry, ne üvöl... - Dudley nem tudta befejezni a mondatot, mert a szeme megakadt Lunán. - Ő meg ki?

Harry már épp válaszolni akart volna, de a földszintről felhallatszott Vernon bácsi üvöltése:

- ÁTKOZOTT BAGOLY! - Majd méghangosabb dübögés rázta meg a házat. Harry hőn szeretett bácsikája trappolt föl a lépcsőn. - Mit jelentsen ez, kölyök?!

Vernon bácsi mögött megjelent a soványka felesége, Petunia is, de ő úgy döntött, kimarad a beszélgetésből. Nem akarta magára haragítani az 'abnormális' unokaöccsét.

Vernon bácsi szemmel láthatólag nem vette észre Lunát, csak az érdekelte, hogy mire vélje, hogy a konyhaablakon röpködnek a baglyok. A kezében egy szürke, láthatóan nagyon gyötört bagoly lába volt, és éppen fejjel lefelé lógatta. A levéltől márt megszabadította, és Harry felé nyujtogatta.

- Errol... - Motyogta Harry, mert felismerte a baglyot. A levél után nyúlt, de nem tudta megszerezni, mert bácsikája fölfedezte a vendéget.

- Hát te meg ki vagy? - Vernon bácsi hangja mindent sugárzott, csak kedvességet nem.

- Vernon bácsi, ő Luna Lovegood. Eggyütt tanulunka a... Az iskolában. - Harry hangja nyugodt maradt. Az utóbbi években hozzászokott, hogy 'családja' ki nem álhatja a varázslás minden formáját, a baglyokat még az állatkertben, a rács mögött is undorodva nézik.

- Én most... - Luna láthatóan kínosan kezdte érezni magát. - Öh... Szia, Harry... - Mondta, és dehoppanált.

Ekkor váratlan dolog történt. Hirtelen, hangos pukkanások közepette megtelt Harry szobája: A sarokban a Weasley ikrek, Fred és George jelentek meg, az ágy előtt Lupin és Dedalus Diggle tűnt fel, az ablaknál Tonks érkezett, de véletlenül leverte a lámpát. Dursleyék előtt közvetlenül Mordon hoppanált.

- Dursley! - Mordon recsegő hangjára Vernon bácsi hátrahőkölt, és rögvest menekülőre fogta, de fia és felesége sem maradtak le. Az egész család fejvesztett menekülésbe kezdett a lépcsőházban.

- Én is örvendek. - Mondta Mordon, azzal becsukta az ajtót. A társaság jót derült az eseten, de ez az auror egy kicsit sem zavarta. Megfordult, és rámosolygott Harryékre.

- Szia, Harry.

- Eh... Minek köszönhetem a látogatást? - Harry még szinte fel sem fogta, hogy milyen társaságba került.

- Nyugi, Harry, nem kell félni. - Nyugtatta meg Fred. (Vagy George?) - Azért jöttünk, hogy elvigyünk.